Akció!

Petneki Áron: “Oh az ecset nagy szónok” Jan Matejko és a magyarok

4 490 Ft 3 365 Ft

A 19. századi nagy lengyel festő, Jan Matejko életművének magyar vonatkozásai, gazdag és igényes, albumszerű képi megjelenéssel.

Leírás

Könyvrecenzió Juhász Kristóftól (Magyar Idők):

A legismertebb lengyel festőművészt, az 1838-ban született, és mindössze 55 éves korában elhunyt Jan Matejkót a múltba „bemélyedt” mesterként méltatják az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben Galícia-kötetének lengyel festészetet ismertető részében. A meghatározás folytatódik: „és annak jeleneteit egymásután a világ szemei elé állítá, hogy tanúlságúl szolgáljanak a jelenben és a jövőben, hogy más felől a megaláztatás idejében fölemeljék a nemzet lelkét, táplálják abban a büszkeséget”.

Petneki Áron „Oh, az ecset nagy szónok!” – Jan Matejko és a magyarok címmel a Felczak-könyvek sorozat keretében megjelent kiadványa egyszerre szemet gyönyörködtető művészeti album és hiánypótló kultúrtörténeti munka.

A szerző Matejko azon alkotásait mutatja be kötetében, amelyeket hajdan Budapesten is kiállítottak. Határozott vezérelv, amit Petneki Áron következetesen végig is visz, vagyis a könyv alcímében foglaltaknak megfelelően a művész életének és munkásságának szigorúan azokat a ­fejezeteit taglalja, amelyeknek magyar vonatkozásuk is van. Ilyenből pedig számos akad, és nem csak azért, mert Matejko már életében Euró­pa-szerte ismert volt (Ferenc József is vásárolt tőle képet, sőt Krakkóban személyesen kereste föl a mestert), és nem is csak azért, mert a XIX. században a lengyel–magyar barátság éppen elmélyült. Petneki Áron szerint

„A történelem ábrázolásának igénye és a történelemre való hivatkozás a lengyeleken kívül sehol sem volt oly erős, mint Magyarországon.”

A már igen fia­talon komoly sikereket arató művész monumentális vásznaival, látványos tömegjeleneteivel, az akkor hozzáférhető tudás révén a lehető leghitelesebben ábrázolt viseleteivel és tárgyaival, közismert történelmi események és személyiségek láttatásával egyszerre töltött be művészi és tudományos szerepet, illetve járult hozzá annak a titokzatos valaminek a létezéséhez, amit ma nemzeti emlékezetnek hívunk (Matejko festményei Európa nemzeteinek jó részét érintik).

Aki a korlátlan adatrögzítés korában nőtt fel, nehezen értheti meg, milyen összetett szerepe is volt egy történelmi festőnek a XIX. század végén. A Grunwaldi csata című grandiózus kép (az album nyomdaipari remek, a reprodukciók gyönyörűek, órákig el lehet nézegetni őket) kapcsán az egykori magyar kritika is „történelem, népismeret, ­archaeologia, s az azonkori harczmodor” ismeretéről beszélt. Tehát a történelmi festőnek valódi kutatónak kellett lennie.

Petneki Áron könyve hemzseg az olyan mentalitástörténeti érdekességektől, mint a Matejko követésére buzdító, Munkácsy Mihálynak írt névtelen levél (annak apropóján, hogy a Krisztus Pilátus előtt című festményt a „lelki nyomorfi” magyarok nem akarják megvásárolni).

„Mi hasznunk belőle, hogy jó magyar vagy?! Csak mint művész lehetsz magyar – miután Isten beléd halhatatlan lelket lehelt… Matejko hazátlan s mégis lengyel festő! Olvasd a magyarok történetét s te is magyar művész leendsz; múltunkból festesz és nekünk festesz… S ekkor oly dicső leendsz, mint kik magyar tört. képeket festenek, magyarul írnak, nyomorral küzdve – pedig szintén ünnepeltetnének, ha nemzetünk tárgyát feláldoznák.”

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Petneki Áron: “Oh az ecset nagy szónok” Jan Matejko és a magyarok” értékelése elsőként

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük