Leírás
A szerző nem hagyományosan mutatja be a Lengyelországban és Magyarországon egyaránt közkedvelt, szentté avatott királynőt: Hedviget az adott korban élő, a történelmet egyszerre megszenvedő és formáló nőként ábrázolja. Kwaśnicka bravúrosan vezeti az olvasót a tudományos igényű és hitelű történelmi információk, valamint a kor és Hedvig életének fő helyszínei utáni szenvedélyes vágy és korhangulat megfestése között.
25% KEDVEZMÉNNYEL A KIADÓTÓL KÉT MUNKANAP ALATT!
KÖNYVRECENZIÓ JUHÁSZ KRISTÓFTÓL, MAGYAR IDŐK – MILYEN LEHETETT KIRÁLYNŐNEK LENNI?
Furcsa könyvet tartok a kezemben – elvileg Szent Hedvigről, az Anjou-ház magyar ágából származó lengyel királynőről, I. Nagy Lajos lányáról, Jagelló Ulászló feleségéről és a Dunakanyar védőszentjéről (hányan tudják ezt a Dunakanyarban?) szól.
Azért csak elvileg, mert egyre türelmetlenebbül lapozva a könyvet kezd úgy tűnni, mintha Marta Kwasnicka újságíró és író az 1384 és 1399 között uralkodó királynőhöz kötődő helyszínekről meg egyebekről (koronázási jelvények, szent lábnyomok, modern misztériumdrámák) való morfondírozás kapcsán leginkább saját magára lenne kíváncsi amolyan csapongó blogerstílusban.
Érdemes azért igazságot tenni olvasói elvárás és szerzői szándék között: Marta Kwasnicka egy szóval sem ígér monográfiát vagy regényes életrajzot. Utószavában ő maga is elmondja, hogy az esszéisztikus gondolatmenetek nagy része eleve a blogjára íródott. A szerző tehát sem személyes, finom apróságaival, sem nosztalgikus tűnődéseivel és csapongásaival nem tesz semmi olyat, amivel kilógna bármelyik választott műfajából.
Így ne tudományos műként olvassuk a Hedviget (bár a szerző tudományosan is fölkészült), hanem egyfajta – külső és belső – útinaplóként, egy kortársunk, egy hívő, lengyel, értelmiségi nő vallomásaként, akinek komoly személyes kötődése van Szent Hedvighez és általában a lengyel történelemhez.
„Jártam, ahogy illik, Sienai Szent Katalin házában, kőhajításnyira volt a panziómtól (…). A híres domonkos nővér itt kapaszkodott fel a misztika létráján, lépdelt fel a tökéletesedés lépcsőfokain, amelyeket a turistanépség el sem tud képzelni, itt kóstolta meg Isten édességét, itt lángolt az isteni szeretettől, „még halandó testben lakozva”; innen írta a leveleit, többek között a Lokietek Erzsébetnek vagy a Nagy Lajosnak szólót” – a stílus végig ilyen: egyszerre közvetlen és emelkedett. Szóval jóleső olvasmány.
Hiányérzetem – miért beszél alig Hedvigről, ha egyszer Hedvig, a waweli királynő címmel írt könyvet – magyarázata lehet talán a szerző egyik vallomása: „Mondjuk ki nyíltan: Hedvig alakjával nem boldogult még egyetlen mű sem, hiszen az élete, ha a történetszövés lehetőségeinek fénytörésében nézzük, unalmas volt és jellegtelen: aligha találunk benne anyagot rendes drámához vagy történelmi regényhez.”
Ám a szerző ezen a ponton remekül kovácsol erényt a szükségből, hiszen szépen, de határozottan teszi helyre a királynőt övező, romantikus és tragikus széphistóriákat – mielőtt Jagelló Ulászló felesége lett, majdnem Habsburg Vilmoshoz adták, aki valóban regényes módon meg is próbált beszökni a királynőhöz, hogy a jogszokás szerint elhálással érvényesítse a gyermekkorban megkötött házassági szerződést, ám regényes érzelmekről kevésbé beszélhetünk, a lengyel korona vonzerejéről annál inkább.
A könyv annak a kevéssé föltárt és dokumentált mentalitástörténeti kérdésnek ered a nyomába, hogy milyen is lehetett királynőnek lenni: „(…) Hedvig életének lényege: mindent magába rejtett, a fejében zajlott a küzdelem, ritkán jutott felszínre. A királynő életrajzírói általában figyelmen kívül hagyták azt a tudnivalót, hogy egy uralkodó, ha igazi uralkodó lesz, sosem tartozik önmagához, és az Anjou királylányt kétségkívül ebben a meggyőződésben nevelték (…).”
Olyan olvasóűzőt nem írok, hogy a könyv maradéktalan élvezetéhez a lengyel középkor ismerete kötelező – inkább azt mondom, fogjunk bele, és ha kíváncsiak leszünk, úgyis könnyen utánanézhetünk, mi bajuk volt egymással a lengyeleknek meg a litvánoknak. A könyvet a történelem szerelmesein túl ajánlom mindazoknak, akiket érdekel egy női, ráadásul királynői sors, és az sem zavarja őket, ha a szerzőnek erről még egy csomó minden eszébe jut.
Marta Kwasnicka: Hedvig, a waweli királynő. Rézbong Kiadó, 2018.
