Leírás
Jeromosnál 2020. október 26-án rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak. Orvosi szempontból a hatéves fiú gyógyulásának esélyei kezdettől minimálisnak tűntek, a család hite, bizodalma azonban töretlen maradt. „Ha egy ugráló majmot rátesznek egy klaviatúrára, akkor véges időn belül legépeli Shakespeare összes műveit” – idézte a valószínűségszámítás tételét a barátoknak, aggódó ismerősöknek szánt bejegyzésében Levente, a matematikatanár édesapa. Jeri könyve, amelyet az olvasó most a kezében tart, nem a Shakespeare összes. Az egyszerre szívbe markoló és felemelő történetet az élet írta, az apai levelekből összeállt naplófolyam keresetlen őszinteséggel ad számot belső vívódásokról, fájdalmakról, családi összefogásról, szeretetről, emberi reményről, isteni szándékról, akaratról, elengedésről. És végül a mélyen megélt, végletekig próbára tett hit révén arról, mit jelent kapaszkodni a Csókay András idegsebésztől hallott vigasztaló szavakba: „A gyerekek rögtön a mennybe jutnak”.
***
Tíz évvel ezelőtt, egy szentségimádás során a Bazilikában megjelent a szentostyában Jézus, átfogva vállát a pár héttel korábban, tragikusan meghalt kisfiamnak, aki belső hallásommal érzékelhetően ezt mondta: „Jól látod, apu”. Ez béke és igazi öröm volt számomra: olyan pillanat, amikor tudod és érzed az Isten országát, az örök életet, amiben már most benne vagyunk. A könyv, amit az olvasó a kezében tart, ide futtatja ki a gondolatokat. Választ kapunk a talán legnagyobb misztériumra, amit Isten hallgatása jelent a történelem és az egyén életében a tragédiák során. De ezek a tragédiák mindig drámává szelídülnek, ha kitartunk az imában és a hitben. A drámában ugyanúgy van katarzis, mint a tragédiában, csak nem „fagy be” azon a szinten. Felemeli azt, aki átéli, ő pedig azt veszi észre, hogy a borzalmak ellenére is közelebb került Jézushoz. Fontos ígéret hangzik el Jézustól az Evangéliumban: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem juttok be Isten országába”. Dr. Csókay András
