Leírás
Elementáris XX. századi tablót tart kezében az olvasó. BRONISŁAW WILDSTEIN letehetetlen regényében megdöbbentő látleletét rögzítette a lengyel, de ugyanúgy a közép-európai XX. századnak is. Egy család történetén keresztül járjuk be az 1900-as évek elejétől a 2000-es évtized végéig tartó bő száz esztendőt, miközben több regény lapul a regényben, amely a dokumentumregény műfaját elegyíti a fikcióval. Mélyen megrendítően jelenik meg előttünk az 1917-es októberi orosz forradalom brutalitása, a közép-európai kommunista berendezkedés a kezdetektől a szétesésig, a titkosszolgálatok családokat megosztó alattomos ténykedése, az ügynökmúlt feldolgozhatatlansága, a rendszerváltás zavarosban halászó, ügyeskedő időszaka, amikor sokan köpönyeget váltanak, de a Putyin irányította Oroszország megszületése is. Eközben sorsok tárulnak fel előttünk, küzdenek a múlttal, saját hibáikkal, a politika teremtette alattomos helyzetekkel, amelyekre egyéni válaszokat kell adniuk. A zsidó származású és a rendszerrel együttműködő Benedykt, illetve a katolikus, ádáz, börtönt is megjárt ellenálló Zuzanna házassága mély kérdéseket vet fel: lehet-e bárkinek is igaza, amikor az ember a történelem játékszere, miként lehet viszonyulni egy aljas hatalomhoz, mit tehetünk azért, hogy a félelem légkörében se éljünk félelemben, valamint minden körülmények közt érdemes-e az igazunkat hangoztatnunk.
„Nem mindennapi könyv egy – lengyel és zsidó – család három nemzedékéről és Lengyelország sorsáról, amely beleíródott Európa szellemi és politikai történetébe.”
prof. Zdzisław Krasnodębski, filozófus, szociológus
„Wildstein kanyargós utakon vezeti olvasóit egy Pińsk melletti faluban zajló pogromtól a III. Köztársaság valóságáig, miközben újra és újra megszakítja az elbeszélés folyamát, korok és országok váltakoznak. A Brok család több nemzedékének sorsát követhetjük végig, amely sorsokat nem kímélt a történelem, nem hiányzik belőlük sem a szenvedés, sem az árulás, sem a gyilkosság, sem az ideológiai elfojtás.”
prof. Ryszard Legutko, filozófus
„Az egyes figurák mesterien elbeszélt komplikált története, a sokrétű, világosan megrajzolt pszichológiai portrék, a kiváló párbeszédek, az az intellektuális lendület, amellyel a regényben az egyes problémákat ábrázolja, de mindenekelőtt az, hogy semmiféle tabutól sem riad vissza, olyan művészi és értelmiségi aktussá teszik Wildstein regényét, amelynek köszönhetően A velünk élő múlt szerzője a legkiválóbb lengyel írók között tarthatja számon magát.”
prof. Włodzimierz Bolecki, irodalomkritikus
Bronisław Wildstein író, újságíró, publicista
A krakkói Jagelló Egyetem lengyel szakán végzett. A hetvenes években az antikommunista ellenzék aktivistája. A Szolidaritás Diákbizottságának társalapítója Krakkóban (1977). Földalatti sajtóorgánumok alapítója, szerzője. 1980-ban részt vett a Szolidaritás és a Független Diákszövetség létrehozásában. A hadiállapot bevezetése nyugaton érte. Társalapítója és 1982–87 között főszerkesztője a Párizsban megjelenő Kontakt című havilapnak. A Szabad Európa Rádió párizsi tudósítója 1987–90 között. Íróként 1989-ben debütál a Jak woda (Mint a víz) című regénnyel, amelyért megkapja az akkoriban legnagyobb presztízsnek örvendő irodalmi kitüntetést, a Kościelski-díjat.
A Rzeczpospolita publicistája lesz 2000-ben, ahonnan 2005-ben bocsájtják el, amikor nyilvánosságra hozza az IPN (Nemzeti Emlékezet Intézete) úgynevezett Wildstein-listáit (nyílt, katalogizált gyűjtemény több mint százhatvanezer névvel, akik vagy titkos munkatársai voltak a Lengyel Népköztársaság szerveinek, vagy kijelölték őket az együttműködésre). Volt a Wprost hetilap publicistája, a TVP elnöke, az Uważam Rze hetilapnál is dolgozott publicistaként, a Republika Televízió társalapítója, ahol főszerkesztői és elnöki tisztséget is töltött be. Publikált a Do Rzeczy hetilapban, és további számos periodikába írt, tévé- és rádióműsorokat vezetett. Jelenleg a W sieci című hetilap szerzője, és műsora van a TVP-ben. Többek között Fehér Sas Renddel is kitüntették, ez Lengyelország legmagasabb és egyben legrégibb kitüntetése.
Hét regény, két elbeszéléskötet és hét publicisztikai-esszéisztikus mű szerzője.
2015-ben jelent meg Cienie moich czasów (Korom árnyai) című önéletrajzi esszéje.
„De a legtöbb pénzt a fegyverkereskedelemmel kereste. Egyesek azt állították, nem csak üzletelt. Állítólag óriási, illegális pénzügyi műveletekben is részt vett, sőt banditákkal is tárgyalt. Prédát adott el nekik. Mások, bár az is lehet, hogy ugyanazok, azt mondták, varázsló volt. Úgy hírlett, eladta a lelkét az ördögnek. Bár mire kellene az ördögnek egy elkárhozott, zsidó lélek?”
„Bruno Klein szovjet tankon érkezett Lengyelországba, egy Nagant-nal az oldalán. Sokáig nem vált meg tőle. […] Egyszer keményen berúgtam vele, akkoriban megesett velünk az ilyesmi. Azt mondta, nem bírja elviselni az értelmiségi szentimentalizmust. Azt kérdezte, a háború után hogy lehet egyéni sorsokon elérzékenyülni. Nem kérdeztem meg, hogy lehet a Gulág után a kommunizmust építeni.”
„Tudtam, tudtuk, hogy eljön az egyházzal való leszámolás ideje. Sőt, még idegeskedtünk is, hogy túl sokáig kell erre várni. Vidéken sokszor saját kezűleg rendeztük le a csuhásokat. De a hatalom halogatott. Az egyház pedig nemcsak, hogy független, de ideológiai ellenség is volt. Nem lehetett összeegyeztetni a kommunizmust az egyházzal. Még azt is el lehetett hinni, hogy Krisztus a mi prófétánk, aki az ember-isten korát hirdeti, így megfosztva trónjától a valahol a másvilágon működő embertelen Istent. De a templomból nem lehetett kitörölni ezt az Istent. Lenézett ránk, és a templom minden egyes pontjáról ítélkezett cselekedeteink felett. Úgyhogy, amikor megjelent a februári rendelet, rögtön megértettük annak következményeit, és megelégedéssel vettük tudomásul, hogy eljött az idő.
Meglepő volt viszont az ellenállás mértéke. A hívők képesek voltak éjjel-nappal a templomokban strázsálni, hogy ne engedjék kivinni az értékeket. Tömegesen jöttek. Még a lövések sem riasztották el őket. Több száz kilométerre Moszkvától, Sujában a tömeg elkergetett egy csapat csekistát és bolsevikot. A gépfegyveres katonai egységek csak néhány nap elteltével tudták valamelyest visszaállítani a rendet. Megzavarodott a hatalom.”
